Gorgulescu Mihail, román napszámos.1811-ben születtem a Zetelaka melletti Ivóban. Szüleim ide menekültek,és itt kaptak munkát Madaras Ábel birtokán. Gyerekként sokat segítettem, mire kiserkent a szakállam már mindenhez értettem.19 évesen elhagytam a kis házunkat, és elindultam a Hargita felé. Sajnos nem jutottam sokáig,2 hónapot vigyáztam a hegy csúcsainál Madaras úr juhaira, mikor elért a hír, hogy a szüleim meghaltak. Visszatértem szülőházamba Szöszivel, a pulimmal. Másnap fel akartam keresni az Uramat, milyen munkát tud számomra adni, de vele személyesen már nem tudtam beszélni, mivel elvitték a katonák, mert megvádolták felségárulással. Még ilyet! Szerencsére a falubeliek tudtak nekem segíteni. Igaz, csak 5 család él itt, de mindannyian találtak nekem feladatot. Hamar híre ment annak, hogy nagyon jól dolgozok, így már Zetelakára is járok néha napján segíteni. Télen fát vágok, disznótoron segítek, nyáron mindenféle földműves dolgokat csinálok. Házamat elcseréltem egy kisebbre, nincs szükségem nekem tisztaszobára, úgyse jön hozzám senki, egy szobában el vagyok a 2 kutyámmal és a 3 birkámmal. Mivel már nősülő korban vagyok, egyszer-egyszer eljárok Székelyudvarhelyre asszonyt nézni. Ilyenkor felveszem a díszruhámat, ami nagyon tetszik a magyar lányoknak. Nem érzem azt, amit a többi román mond, hogy lenézik őket a nemzetük miatt, én azt mondom: normálisan kell hozzászólni minden emberhez, és akkor nem lesz probléma.

Oldal: Gorgulescu Mihail
LEHET MÁS A TÖRTÉNELEM - © 2008 - 2024 - zrinyicountry.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat