---

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Becses nevem Eszes Antal, kisnemesi családból származom. Édesapám, Eszes István és édesanyám, Balog Mária.
Édesanyám korai halála miatt több gyermek nem született a családban. Gyermekkorom óta udvarhű nevelésben volt részem, és szüleim  anyagi lehetőségeinkhez mérten, igyekeztek mindig a legjobbat megadni nekem. Tanulmányaimat Devecseren kezdtem, majd az iskola befejezése után a családommal együtt Kisgyulaházára költöztem.

 

Ebben a kis faluban helyezkedtem el, mint jegyző.
Munkám kezdete óta nagy megbecsülésben élek, sokszor előfordul, hogy az emberek az én véleményemet kérik ki személyes ügyeikben.
10 éve házasodtam, feleségül vettem egy céhcsaládból származó mesterember legnagyobb lányát, s azóta drága feleségem 2 gyermekkel áldott meg. Az idősebbik becses neve tisztelt édesapám után, Eszes István lett, még másodszülött leányomat Eszes Etelkánal neveztük el.
Mindketten a helyi iskolában tanulnak szorgosan. Szerény fizetésemhez mérten igyekszem mindent megadni nekik, amit csak lehetséges.
A családom az országban kialakult körülményekhez képest nyugodt, békés életet él, kicsiny birtokunkon szorgosan műveljük földüket, melyben már évek óta az
egész család kiveszi a részét.
Gyorsan terjed az információ:
1827 márciusa:
 Ebben a hónapban volt utoljára országgyűlés. Sajnálattal értesültünk róla, hogy az egyeztetések lezárultak, és semmilyen eredményt nem tudtunk elérni a közteherviselés és a vámok ügyében. Településünkön nagy elégedetlenséget váltott ki, sokan fordultak hozzám segítségért…de hát mit tehetnék?!
El vagyok keseredve.
1827. szeptember.
A nemesség miért nem veszi észre, hogy radikális lépésekre lenne szükség?! Ebben a hónapban 25 temetés volt. A nép szenved, éhezik. Mikor lesz már változás?!

1830. augusztus.
Végre valami haladás. A minap olvastam Széchényi „Hitel” című művét. Meg vagyok lepve, hogy a cenzúra engdélyezte a megjelenését.

1833.szeptember.
Széchényi: „Stádium”. Még midnig sok az elégdetlenkedés. De hát könyörgöm! A nagyobb jó érdekében sokszor kénytelenek vagyunk feláldozni a személyes javainkat. A legnagyobb elégedetlenség a céhmesterek köreiből jött. Nem értenek egyet a manufaktúrák létesítésével. Én viszont azt mondom: haladjunk!
Kósza hírek szerint törlik az ősiség törvényét, hivatalossá teszik a magyar nyelvet és a jobbágyoknak birtokbírhatási joga lesz. Hogy ebből mennyi igaz, és mennyi nem…csak a Jóisten tudja.

1834.október.

Az elégedetlenség mintha csillapodna. Vajon az emberek kezdik belátni, hogy a változás jó?
Remélem!

Oldal: Eszes Antal
LEHET MÁS A TÖRTÉNELEM - © 2008 - 2024 - zrinyicountry.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat