1798. május 18-án I. Ferenc király uralkodásának idején Nagyváradon jöttem a világra. Szüleim az András nevet adták nekem. Apám, Kerekes Béla kicsiny, 1 holdas földdel rendelkező földműves volt, aki sajnos pestisben meghalt immáron 15 éve. Édesanyám Kiss Borbála kisnemesi családból származik. Nagyon sokat köszönthetek neki, mindig kiállt mellettem még akkor is amikor édesapám nem értett egyet a nézeteimmel. Testvérem sajnos nem született, pedig mindig is szerettem volna egyet. 10 éves koromtól Debrecenbe kollégistaként tanultam. A tanulás számomra kikapcsolódás volt, mindig jó eredményeket értem el. A tanárok munkája már kisgyermek koromtól magával ragadott. Ekkor elhatároztam, hogy jómagam is tanár szertnék lenni. Apám ezt kezdettől fogva ellenezte, azt szerette volna, hogy én is földműves legyek, édesanyám azonban (sohasem jöttem rá hogy), de meggyőzte Őt.

14 éve már, hogy városi tanító vagyok Debrecenben. Örülök, hogy a jövő nemzedékeinek a nevelésében részt vehetek és úgy érzem, hogy ezzel a nemzet fejlődésében, fejlesztésében valamint a magyar kultura terjesztésében is részt veszek. Nem szokásom a hivatásommal büszkélkedni, de jó érzés, hogy a kor emberei felnéznek rám, elismerik a munkámat és megtisztelnek.

1822-ben a sors Nagy Máriával kötötte össze az életemet. Azóta is boldog házzasságban élünk. Született egy fiam is, akit néhai nagyapja emlékére Bélanak neveztünk el.

Debrecen,   1829. március 13.

---

A minap érkeztem meg Pestre. Az unokanővérem, Teréz ma fogad örök hűséget Isten színe előtt. Bizony kemény februári tél van, ezért betértem egy kicsit felmelegedni a híres Pilvax kávéházba. Az emberek Széchenyi István nagy művéről a Hitelről beszéltek, ami a napokban jelent meg. Rögtön vettem egy példányt én is és elolvastam. Széchenyi gondolatai számomra újjak és forradalmiak. A nagy reformer a jobbágyság megszűnését az örökváltság útján, fokozatosan képzeli el. Valóban nagyszerű dolog lenne, ha a jobbágyok egy előre meghatározott összegért cserébe megválhatnák szabadságukat, hiszen minden ember szabadnak és egyenlőnek született. Úgy gondolom az elmélet jó, de valójában nagyon kevés olyan jobbágy lesz, aki ezt meg tudja valósítani. 

A kávézóban, valamint Pest utcáin is észrevettem, hogy a emberek többsége tudatlan és sok az analfabéta is. Ez sajnos Magyarország népességének a nagy részéről elmondható. Mint városi tanító nap, mint nap gyerekekkel vagyok, de kevesen vannak, mert szükség van a kétkezi munkájukra otthon is. Az oktatás ügyében is hasonló felvilágosult intézkedéseket, lépéseket kellene tenni Széchenyihez hasonlóan.

Pest,   1830. február 2.

---

A haza nagy reformere Széchenyi ismét egy jelentős művet adott ki, a Stádiumot, melyben reformterveit, 12 pontba foglalva fejtette ki. A társadalmi, politikai változtatásokon kívűl az ország korszerűsítése is fontos lenne. Nagy probléma az olvadások miatt az árvíz, valamint az úthálózat is hazánkban. Édesanyáméknak a tavaszi árvíz 5 disznót vitt el valamint, megrongálta a házat is. Gyakran megyek szomszéd falvakba tanítani, de sajnos az utak lassan járhatatlanok. Remélem a Stádiumban az utak feljesztése és a vadvízek szabályozásának pontja mihamarabb teljesül.

Debrecen,   1831. április 13.

---

1832. Bizony minden magyar ember életében egy mérföldkő volt... Megtartották az első igazi reformországgyűlést. Az országgyűlés egyik legfontosabb kérdése az úrbéri viszony volt. A reformerek azt akarták kimondatni, hogy a jobbágy önkéntes, pontosabban engedőleges örökváltsággal válthassa meg úrbéres földjét. Egy újabb nagy "koponya" Kossuth Lajos is erőteljesen bekapcsolódott a politikába. Neki köszönhetjük, hogy értesültünk az országgyűlésen folyó eseményekről, hiszen magánlevél formájában megírta és elküldte ezeket a megyéknek. Bizony elszánt ember és van bátorsága, akár börtönt is kaphatna ezért. Az önkéntes örökváltásgról szóló törvényt elküldtél a királynak, hogy szentesítse. 1 év húzás után 1833-ban a válassz megtagadás volt, nem szentesítette. Bizony sok ember életét megváltoztatta volna ez az új "törvény", a királynak azonban semmit nem jelentett...őt nem igazán érdekelik ezek a dolgok... ugyan már csak egy (tagadó) tollvonást kellett tennie.

Azonban ennek ellenére enyhítették a jobbágyok terheit, valamint a közeljövőben újabb fejlesztések várhatók hazánkban: Pest és Buda között állandó híd és vasűtvonalak építése. (De jó is vóna, ha télen a fagyos Dunán való átkelésre nem kellene heteket várni.) Izgatottan várom, hogy mit haladnak ott fent a haza "nagy bölcsei".

Debrecen,   1833. május 30.

---

Hazánk egy újabb jelentős országgyűlésen van túl. Kiterjesztették a magyar nyelv hivatali használatát, törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot, nemesi felajánlás formájában gondoskodtak a „pesti magyar színházról”. (A Pesti Magyar Színház átnevezésével létrejön a Nemzeti színház. Jelentős volt a gazdasági törvénykezés, megszavazták a váltó-törvényt, a földbirtok hitelképességét volt hivatott növelni az „adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról” hozott törvény, bárki számára lehetővé tették a kereskedést, és biztosították a gyáralapítás szabadságát. A reformmozgalom szempontjából sikeresnek tekinthető 1839-40-es országgyűlés, de számomra és az életemre tekintve az országyűlések nem hoztak különösebb változást az életemben, azonban nagyon örülök annak, hogy a magyar nyelv ügye is felkerült az országyűlésre és remélem a közeljövőben a kultúra és a tudás fejlesztésnek, terjszetésének ügye gyökeresen megváltozik.

Kossuth Lajos Pest vármegye közgyűlésén tartott beszédében gróf Széchenyi Istvánt a „legnagyobb magyarnak” nevezi. (Ezzel a kijelentéssel abszolút, szivemből egyetértek.)

                                                                          Debrecen,   1840. október 28.        

 

---

Ismét Pesten vagyok rokon látogatóban. Éppen ma volt a Lánchíd ünnepélyes alapkőletétele több száz meghívott, többek közt a nádor részvételével. Jómagam is elmentem az ünnepségre. Ahogy alottam  a híd 6,5 millióba forintba fog kerülni előreláthatólag. Sok pénz bizony, más téren is szükség lenne a pénzre, remélhetőleg azonban a híd megépülte sokak életét megkönnyítő.

Pest,   1842. augusztus 24.

A Lánchíd alapkőletétele

---

Nem meglepő módon ismét a országyűlésen történtekről tudósítok. Végre egy nagyszerű hírt közölhetek:  kimondták a magyar államnyelv teljes körű bevezetését, valamint a nem nemesek birtokbírhatási és hivatalviselési jogát. Egy újabb lépés, mely erősíti a nemzeti összetartás.

Az új kormányzati politika igénybe vette a „fontolva haladó” magyar főurak segítségét is. Az alkancellári székbe gróf Apponyi György került, aki 1845 tavaszán bevezette az ún. adminisztrátori rendszert, melynek lényege, hogy a főispánokat kötelezték a megyéjükben való állandó tartózkodásra, a távollévők helyett pedig hivatalos biztosokat, adminisztrátorokat küldtek ki. Feladatuk, hogy törekedjenek a követválasztás alkalmával a megfelelő jelölt sikerét biztosítani, s ezzel az országgyűlésben megteremteni a kívánatos többséget.

A centralisták szerint a megyerendszer reformálhatatlan, helyette a népképviseleten alapuló alkotmányos központosítást kell bevezetni a parlamentnek felelős kormánnyal és a szabadközségekre épülő helyi önkormányzatokkal.

Az igazat megmondva eddiga liberálisok követője és pártolója voltam, igaz, hogy a liberálisok és a centralisták hasonló elveket is képviselnek, de a 43-44' es országyülésen a centralisták politikája jobban elnyerte a tetszésem, valamint jól képviselik az úgynevezett "központi" szerepet.

Debrecen,   1844. május 8.

---

Oldal: Kerekes András
LEHET MÁS A TÖRTÉNELEM - © 2008 - 2024 - zrinyicountry.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat